A parvovírusos bélgyulladás az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején robbanásszerűen kezdett el terjedni hazánkban. Sok felelős állattartó oltatja be kedvencét a nem kötelező kombinált oltással is, de még így is gyakran találkozunk parvos megbetegedéssel, mely sajnos gyakran halállal végződik, még szakszerű állatorvosi ellátás mellett is. Nézzük mit érdemes tudni a betegségről?

Miért veszélyes a parvovírusos bélgyulladás?

Amint a neve is mutatja, a betegséget egy rendkívül apró (~parvo) vírus okozza. A jelentősége mégis hatalmas! Elsősorban olyan helyeken fordul elő a megbetegedés, ahol nagyobb számú kutya él együtt és az egyedek nem rendelkeznek megfelelő immunitással. Például gyepmesteri telepeken, menhelyeken, ahol sok a kölyök állat. Gyakran járványszerűen jelenik meg, egy város azon részén, ahol sok az utcán kóborló kutya, akit nem oltatnak.

Három tulajdonsága teszi a vírust rendkívül veszélyessé. Először is, nem kell közvetlenül beteg állattal érintkeznie kutyánknak, mert ragályfogó tárgyakon (például a cipőnk talpán, ruhánkon) is könnyen elvihetjük kedvencünknek a vírust. Sokszor mondják a gazdik, hogy nem kérnek kombinált oltást, mert az ő kutyájuk ki sem megy…hát nem is kell neki, sok betegség házhoz jön. :-) Másodszor, a beteg állat nagy mennyiségben, tömegesen üríti a vírust a környezetébe a hasmenéssel, hányással.  Harmadszor pedig, a parvovírus rendkívül ellenálló. Több hónapig, de akár egy évig is képes a környezetben fertőzőképes maradni!

Milyen tünetei vannak a megbetegedésnek és hogyan lehet kezelni?

A betegség a fertőződést követő 4-10. napon alakul ki. A legfontosabb tünetek a hirtelen kezdődő, nagy mennyiségű hányás és hasmenés, erős hasi fájdalom.  A hasmenés folyamatosan egyre hígabb, majd vízszerű lesz, szaga jellemzően bűzös, színe általában véres. Az állat levert, lesoványodott, lázas, étvágytalan lehet. A folyamatos hányás és hasmenés miatt, komoly folyadék és tápanyagveszteség alakul ki. Bekövetkezhet akár egy sokkos állapot is, de kölyköknél megfigyelhető a szívizom gyulladása miatt fellépő hirtelen halál is.

A vírus a szervezetbe kerülve a bélrendszerben okoz súlyos elváltozásokat. A bélnyálkahártyát elpusztítja. Szinte simává változtatja, ledarálja a bélfalat, amitől sem folyadék, sem tápanyagok nem tudnak felszívódni (a bélfalat normálisan a bélbolyhok teszik nagyobb felületűvé, hogy minél több tápanyag jusson be a szervezetbe). A vér megjelenése a bélfal ereinek károsodása miatt következik be. A jellemző bűzös szag, pedig a folyamatos bomlásból származik.

Az állatorvosi kezelést azonnal meg kell kezdeni, de sajnos nincs könnyű dolgunk, a parvovírus nagyon szeret győzedelmeskedni a fertőzött szervezet felett. Sok lehetősége nincs az állatorvosnak, tüneti kezelést és támogató terápiát tud alkalmazni, illetve el kell kerülni a másodlagos fertőzések kialakulását. Az esélyeket szérum adásával lehet növelni, melyben már kész ellenanyagok vannak a parvovírussal szemben.

A tulajdonosnak fel kell készülni a hosszadalmas, napokig tartó infúziós terápiára, folyamatos állatorvosi látogatásokra és sajnos mindezek ellenére, a nem mindig pozitív kimenetelre.  Szükséges lehet vérvétel, röntgen és ultrahang is. 

Hogyan védhetjük meg kedvencünket a betegségtől?

A legfontosabb itt is a megelőzés. A megfelelő korban megkezdett vakcinázás, a befejezett oltási sor, és a későbbi ismétlő oltások adják a biztonságos alapot kedvencünknek. Amíg nem alakul ki a megfelelő immunitás, vagyis amíg a kölyök meg nem kapta az összes oltását, ne vigyük más kutyák közé, ne rakjuk le az állatorvosi rendelőben a földre, ne sétáltassuk az utcán!

A veszettség oltás kötelező, de az állatorvosok nem véletlenül javasolják a kombinált oltást is!